Ebben a cikkben a Északi flórabirodalom témájával foglalkozunk multidiszciplináris perspektívából, azzal a céllal, hogy átfogó és elemző képet adjunk az olvasónak erről a témáról. Ennek érdekében körbejárjuk a Északi flórabirodalom-hez kapcsolódó különböző szempontokat, például annak eredetét, fejlődését, a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását és a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket. Emellett a Északi flórabirodalom fontosságára fogunk összpontosítani a különböző tudásterületeken, valamint az emberek mindennapi életében betöltött relevanciájára. Ezzel a cikkel az a célunk, hogy mélyreható és gazdagító elmélkedést generáljunk a Északi flórabirodalom-ről, ezáltal elősegítve ennek a ma oly fontos témának a jobb megértését és megbecsülését.
Mivel Laurázsia viszonylag régen elkülönült Gondwanától, a Holarktiszon meglehetősen sok a más flórabirodalmakban elő nem forduló növénycsalád, illetve -nemzetség:
Az egyes fajok relatív gyakorisága erősen függ a csapadék éves mennyiségétől: a (lombhullató) vörösfenyő csak az öv legkontinentálisabb éghajlatú részein kerül túlsúlyba.
a közép-európai flóraterület átfogja a kelet-európai lombelegyes fenyveseket és a közép-európai lombos erdőket a mediterrán térségig. A mediterrán, atlanti és kontinentális kölcsönhatások aránylag gazdag flórát hoztak létre;
a többség szerint a kelet-ázsiai flóraterületen fejlődtek ki a mérsékelt övi lombfák, de legalábbis a juharfélék és a liliomfa-virágúak. Ez az egyetlen olyan térség, ahol az esős trópusi klíma fokozatosan megy át a mérsékelt övibe. Fás flórája Európáéhoz hasonló, de sokkal gazdagabb.