Mai cikkünkben a 1978-as cannes-i filmfesztivál témakörben fogunk elmélyülni, amely téma a történelem során sok ember érdeklődését felkeltette. Ez egy tág és sokrétű fogalom, amely különböző szempontokat fed le, a társadalomra gyakorolt hatásától a személyes szintű relevanciáig. A 1978-as cannes-i filmfesztivál tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt, ellentmondó véleményeket generált és alapvető kérdéseket vet fel. Ebben a cikkben a 1978-as cannes-i filmfesztivál körül kialakult különböző megközelítéseket és perspektívákat fogjuk feltárni azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet nyújtsunk erről a nagyon releváns témáról. Csatlakozzon hozzánk a 1978-as cannes-i filmfesztivál túrán, és fedezze fel mindazt, amit ez a lenyűgöző téma kínál!
Az előző évi szervezési problémák és botrány után Gilles Jacob személyében a fesztivál új főbiztost kapott, aki egyfajta „kulturális forradalmat” hajtott végre; nevéhez két fontos, azonnali intézkedés fűződött:
Az előző három évben alapított, nem hivatalos, versenyen kívüli szekciókat (Les Yeux fertiles, L’Air du Temps, Le Passé Composé) összevonta Un Certain Regard („egy bizonyos tekintet”) néven; létrehozva ezzel a versenyprogram melletti másik hivatalos válogatást, amely a legkülönfélébb, a filmművészethez közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó, fiatal, vagy már bizonyított filmrendezők alkotásait gyűjti össze és mutatja be. Ki nem mondott célja az volt, hogy „visszalopja” a hírességeket a falánknak mutatkozó Rendezők Kéthete elnevezésű alternatív rendezvénytől.
Megalapította az Arany Kamera díjat, amelyet 1983 óta egy független zsűri ítél oda a rendezvénysorozat összes nagyjátékfilmes válogatásában (hivatalos versenyprogram, Un Certain Regard, Kritikusok Hete, Rendezők Kéthete) bemutatott legjobb első filmnek. A zsűri elnökét a fesztivál igazgatótanácsa jelöli ki, tagjait pedig a filmrendezők, operatőrök, filmtechnikusok, valamint a francia és nemzetközi kritikusok szakmai szervezetei delegálják.
További változások is történtek: tizenöt napról tizenháromra csökkentették a fesztivál időtartamát; radikálisan csökkentették a versenyen kívüli vetítésre meghívott filmek számát, izgalmasabbá tették a programot azzal, hogy bevezették az éjszakai vetítéseket, illetve úgynevezett „meglepetés filmet” mutattak be – ez évben Andrzej WajdaA márványember című alkotását (FIPRESCI-díjat kapott).
A válogatásban olyan kiemelkedő alkotások találhatók még, mint a török emberjogi viszonyokat kipellengérező közönségsiker, az Éjféli expressz (Alan Parker), a vietnámi háború borzalmait bemutató Hazatérés (Hal Ashby), a francia komédia és szatíra mesterének életét feldolgozó, Arany Pálma- és Oscar-jelöltMolière (Ariane Mnouchkine), New Orleans vöröslámpás negyedében felnevelkedett kislány drámájával újabb tabukat döntögető Pretty Baby (Louis Malle) és a lassú őrület stációit felvillantó Utazás a fénybe (Rainer Werner Fassbinder).
A Rendezők Kéthete szekció viszonylag ismeretlen mezőnyéből kiemelhető Bigas Lunaspanyol filmrendező hazánkban is bemutatott filmje, a Bilbao, valamint Bob Dylan négyórás Renaldo And Clara című alkotása. Érdekesség, hogy Erland Josephson–Sven Nykvist–Ingrid Thulin trió Kritikusok Hete szekcióba meghívott En och en című filmjét a Rendezők Kéthete keretében is vetítették.
Említésre méltó, hogy a versenyen kívül vetített Fedorazenéjét a magyar származású Rózsa Miklós szerezte, továbbá, hogy az Un Certain Regard szekcióban indított francia kémfilm, Az 51-es dosszié egyik szerepét Szabó László alakította.