Anker-palota
| Anker-palota | |
| (Anker-ház) | |
 | |
| Az Anker-palota épülete | |
| Település | Budapest VI. kerülete |
| Cím | Anker köz 1–3./Károly körút, Budapest, Magyarország  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1908–1910 |
| Építési stílus | Eklektikus |
| Felhasznált anyagok | Kő, beton, üveg stb. |
| Tervező | Alpár Ignác |
| Építész(ek) | Várnai Lajos |
| Kivitelező | Grünwald testvérek, Schiffer cég |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épület |
| Alapadatok | |
| Magassága | 53 m |
| Egyéb jellemzők | |
| Nevezetességei | okkersárga festése, klasszicizáló homlokzata |
| Elhelyezkedése | |
 Anker-palota
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 52″, k. h. 19° 03′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 52″, k. h. 19° 03′ 19″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anker-palota témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Anker-palota, közismertebb nevén Anker-ház eklektikus stílusban épült palota Budapest Terézvárosban, az Anker köz 1–3. szám alatt, a Deák Ferenc tér szomszédságában. 2013 óta használaton kívül áll, állapota életveszélyes volt.
Története
1907-ben a bécsi székhelyű Anker Élet- és Járadékbiztosító Rt. pályázatot írt ki a pesti székház megépítésére. A pályázók között volt Lechner Ödön, Walter Sobotka, illetve Alpár Ignác, akinek a terve lett a győztes. 1908-ban kezdték el építeni Várnai Lajos építész vezetésével, és 1910-ben fejezték be. A mai Anker köz eredetileg az épülethez tartozó nyitott bazársorként működött (Anker-udvar). A háborút követő államosítás után tanácsi bérházként is működött.
Az épület ma
Meghatározó látványossága Budapest belvárosának, azonban egyre romló állapota miatt életveszélyessé vált. Tatarozása egyelőre várat magára.
Érdekességek
Itt lakott Békés Itala, Hofi Géza, Polónyi Gyöngyi és Rátkai Márton és Kiss László szobrászművész. A középső nagy kupola műterme volt Buna Konstantin festőnek.
Jegyzetek
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. május 2.)
- ↑ a b Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. május 2.)
- ↑ Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 55. o. ISBN 963-05-6410-6
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. május 2.)