Ebben a cikkben elmélyülünk a Bamberg témájában, és a társadalom különböző területeire gyakorolt hatásában. A Bamberg megjelenése óta felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, vitákat és vitákat generálva a következményeiről. Az évek során a Bamberg fejlődött és alkalmazkodott a modern világ változásaihoz, a politikától és a gazdaságtól a populáris kultúráig és a szórakoztatásig mindenre hatással volt. Ezen az elemzésen keresztül a Bamberg-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, hogy megértsük annak fontosságát és jelentőségét ma.
Nevét egy 902-ből származó oklevél említette először Castrum Babenbergnek, s az uralkodó Babemberg hercegi család nevének elferdítésével lett a város Bamberg.
Azon a dombon, ahol most a Dóm áll, a Babenberg hercegi család építtette fel az Új-várat (Neue Burg). Az Új-várat 973-ban II. Ottó császárHenrik bajor hercegnek adományozta, az ő fia pedig II. Henrik császár, 1007-ben az általa alapított püspökségnek ajándékozta.
A Babenberg hercegi család egyik tagjával kapcsolatban magyar vonatkozású emlékek is maradtak fenn: A család egyik sarjának, Andechs-Merániai Eckbert bambergi püspöknek a nővére volt ugyanis Gertrúd, II. András magyar király felesége. E családot nevezték Merániaknak. Övék volt többek között a bajor felvidéken, Passautól délre, az Inn folyó partján megépített Neuburg vára, valamint fél Tirol, Dalmácia, Isztria, és két burgund grófság is.
Eckbert püspök először pápai követként járt Esztergomban, majd miután részt vett a Sváb Fülöp király elleni összeesküvésben és császárgyilkosságban sógorához menekült. II. András a Szepességben ajándékozott neki birtokot. Eckbert II. Andrást elkísérte a keresztes hadakkal a Szentföldre is. Miután a pápa feloldotta az Eckbert fejére kimondott átkát, a püspök visszatérhetett Bambergbe és itteni várába. Később menedéket adott unokahúgának, Gertrúd és II. András lányának, az elűzött özvegy thüringiai őrgrófnénak: Árpád-házi Szent Erzsébetnek.
Székesegyházában van egy magyar vonatkozású szobrászművészeti emlék: a nevezetes „bambergi lovas”. A lábát kengyelben tartó lovas fegyvertelen. Feltételezések szerint Szent István királyt ábrázolták a szobron.
Johannes Junius (* 1573 Niederwehbach) polgármester 1614, 1617, 1621, 1624–1628, tanácsos 1608–1613, 1615–1616, 1618–1620, 1622–1623 1628-ban máglyahalálra ítélték és megégették, miután egy kétségbeesett levelében (Junius-Brief vom 28. Juli 1628) ártatlannak vallotta magát – a több napig tartó kínzások után továbbra is boszorkánymesternek nevezték.
E. T. A. Hoffmann a XIX. században az udvari színház karmestere volt,
Thomas Dehler (1897–1967) liberális politikus, 1926-tól jogtanácsadó Bambergben, 1945 tanácsnok, később főállamügyész, 1947 tartományi igazságügyi miniszter
Wilhelm „Willy” Messerschmitt (1898–1978) repülőgéptervező-mérnök. Ő alapította a „Flugzeugbau Messerschmitt GmbH”-t Bambergben.
Hans Wölfel (1902–1944), szül. Bad Hall/Ausztria, 1929-től jogtanácsos Bambergben, hithű katolikus és a nemzeti szocializmus ellenzője, a nemzetiszocialista uralom alatt a Bamberger Wölfel-Kreis tagja valamint Thomas Dehlerhez és másokhoz hasonlóan a Robinsohn-Stassmann-Gruppe tagja is, 1943-ban beárulták, őrizetbe vették és Berlinbe szállították, 1944-ben a népbíróság halálra ítélte a Brandenburg/Havel-i börtönben kivégezték.
Ida Noddack-Tacke vegyész a Rénium társfelfedezője, 1956-tól az Állami Geokémiai Kutatóintézetnél dolgozott.
A Beneš-dekrétumok miatt a szudétavidékiTroppauból elüldözött és eredeti hazájukban jogaiktól megfosztott németek „gyámságát” 1958 óta Bamberg látja el, emiatt is található itt a „Troppauer Platz” (Troppaui tér).
A „Troppaui hagyományok” ápolására hozták létre a „Heimatkreisgemeinschaft Troppau e. V.”-t.
Kultúra
Múzeumok
Historisches Museum – Történeti múzeum
Stadtgalerie – Városi galéria
Sammlung Ludwig – Lajos Gyűjtemény: porcelánok vannak itt.
Neue Residenz mit Staatsgalerie
Bamberger Krippenmuseum – Bambergi Bölcsődemúzeum
Fränkisches Brauereimuseum im Kloster Michaelsberg – Frank sörfőzdemúzeum