A múltban a társadalom számtalan előrelépésnek és változásnak volt tanúja a Marlene Dietrich-ben, amelyek jelentősen befolyásolták azt, ahogyan élünk és érzékeljük a körülöttünk lévő világot. A tudományos felfedezésektől a kulturális forradalmakig a Marlene Dietrich kritikus szerepet játszott jelenlegi valóságunk alakításában. Az évek során láthattuk, hogy a Marlene Dietrich hogyan fejlődött, és hogyan alkalmazkodott a folyamatosan változó társadalom igényeihez és követelményeihez. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Marlene Dietrich jelentőségét mindennapi életünk különböző aspektusaiban, valamint a gondolkodásunkra és cselekvésünkre gyakorolt hatását.
Marlene Dietrich porosz rendőrtiszti családban született, apja Louis Erich Otto Dietrich, anyja Wilhelmine Elisabeth Josephine Felsing volt. A családnak Marie Magdalene mellett, aki később Marlenének nevezte magát, még egy lánya volt, az egy évvel idősebb Elisabeth. Az apa 1908-ban bekövetkezett halála után az anya 1914-ben férjhez ment egy porosz katonatiszthez.
Marlene zenei oktatásban részesült és 1918-ban a weimari Zeneművészeti Főiskolán hegedűművésznek tanult. 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait. Az első színpadi szerepet Max Reinhardttól kapta.
1923-ban férjhez ment Rudolf Sieberhez, a következő évben megszületett Maria nevű lányuk. Marlene Dietrich életében 1930-ban bekövetkezett a hazai és nemzetközi siker Lola Lola szerepével a A kék angyal című filmben, amely Heinrich MannRonda tanár úr regénye alapján készült. Szintén 1931-ben Oscar-díjra jelölték a Marokkó című filmbeli szerepéért.
Miután Jean Gabin csatlakozott a francia ellenálláshoz, Dietrich is tenni akart valamit a hitleri rezsim elleni harcban. Ezért énekesnőként az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a lehető legközelebb a frontvonalhoz. A második világháború végén az első amerikai csapatokkal Németországba érkezett, és sikerült viszontlátnia édesanyját és nővérét.
Politikai kiállása a hitleri náci ideológia ellen nemzetközi téren sok elismerést szerzett: 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést (Medal of Freedom), 1950-ben pedig a francia Becsületrend lovagja lett.
1953 után kizárólag énekesnőként lépett színpadra. Zenei kísérője 1955-től körülbelül 10 évig Burt Bacharach volt. 1961-ben forgatta az Ítélet Nürnbergben című filmet, majd 1978-ban az utolsót, a Dzsigolót.
Élete későbbi szakaszában az alkohol egyre nagyobb problémát jelentett. Egy 1975-ös ausztráliai fellépés után combnyaktörést szenvedett. A legutolsó filmszerepét, 1979-ben, tolószékben játszotta. A forgatás után teljesen visszavonult és párizsi lakásában visszavonultan élt. Évekkel később beleegyezett, hogy szerepeljen Maximilian SchellMarlene című dokumentumfilmjében (1984), de kizárólag a hangjával.
1992-ben Párizsban halt meg, hivatalosan szív- és veseelégtelenségben. Marlene Dietrichet kívánságának megfelelően Berlinben temették el.
Dietrich 1978-ban kiadott életrajzi könyvét, Tiétek az életem címmel hazánkban is kiadták. A lánya, Maria Riva a kilencvenes évek elején írott könyve, a Marlene Dietrich az Amerikai Egyesült Államokban a bestsellerlisták élére került.